Régestelen rég, túl a kollektív emlékezet tekervényes folyamán, túl a messzi-messzi Téh Gegevüyhön is, ott, ahol a rumlis farú kakis-kacat rút, terült el egy kies föld, neve vala Pedbutas. Lakott pedig rajta három fölötte tsúnyátska királyleány: Lentvajas Ildikó, K. und K. Magdi és Buta-Pesti D'pophátlann Erzsébet. Egy Dívád Ibolya nevű gondnoknő - másodállásban szalmahajú madárijesztő - felügyelete alatt éltek ők. Olyan randák voltak szegények, mind a négyen, hogy a Napra lehetett nézni, de rájuk nem. Ezen okok miatt ne is essék több szó róluk.
Volt ám egy szent barma Pedbutasnak, a Piszh Kosh nevű bűzös1 állat. Történt pedig egy napon, hogy amaz ördögi, Tatai-árokból szalajtott betolakodók (nevezék őket éppen ezért tat-árokinak) betörtendenek az országba, s eltűnt a Piszh Kosh. Ezen esemény ihletéséből támada Pedbutas legnagyobb költőnéjának, Rondás Weseörnek minden poétai műve. Rondás addig főleg szanszkritból való műfordítással foglalkozott (tőle származik pl. az Earepsekash Rahi-vájának és Telmahjának, Füst Milán Összes verseimnek, valamint a Charma Zsín című ind eposznak a fordítása). Az előbb említett betörés hatására kezde filozófikus látomásköltészettel foglalkozni. Eme rövid egysorosok elméltető hatásának köszönhető olyan filozófusok egész munkássága, mint Kant, Descartes (ld. XXXIV. egysoros látomásköltemény: "Létegez"), vagy éppen Marx (ld. MDCCLXXXV: "Selyemponpon alak, nehogy lecsapjalak."). Nem is beszélve szeretett filozófusunkról, Haknish Edömérről (MDCCCLX: "Mohó homó.").
Rondás a teljes Lét összefoglalását kívánta adni költményendeivel. Az irodalom nagybecsű tudósai megegyeznek abban, hogy ez "Debilitas" c. költeményében sikerült is ( A Lovag Horncápa c. ciklus részeként):
| Debilitas |
| Ott ül ím! az Asszony az Atyának trónján, |
| De gyűrűjében három gyémánt hamis, |
| Bal lábánál süvölt világ-ölű orkán, |
| Jobbján forog egy kristálypiramis. |
Mint a már említett Haknish Edömér írja a "Görényalakok előfordulása Rondás egy- és többsorosaiban" c. művében:
"A görény lelki aspektusa sok rokon vonást mutat bizonyos individualista parajelenségekkel, melyek a manifesztált operatív oppurtunizmus keretében igen előnyös hatást gyakorolnak a konstruktív asszociációs készségre. A görény határfogalmának kanti paraszolvenciája így abban a félig felfogott értelem szerinti speciális módozatban rejtezik, amelyben feltárul a különböző Létezés Nélküliségek világ-egészében felfogható sajátosan örvénylő visszamozgásának fatális paradoxona. Marx és a dialektikus materialisták is felhívták a figyelmet e problémakör félre- és újra-értelmezési lehetőségeiben fellelhető, nem lebecsülendő inkonzisztenciájára, bár náluk ez megszüntetve-megőrződőtt a munkásosztály uralomra törekvésének mint egyedüli önértelmezési meta-módszertannak didaktikailag megkísértett fogalomváltozataiban."
Ezt írta vala hát a nagy kritikus Weseörről, akinek a Pedbutas veszése c., sajnos töredékes művében (eredeti címe: "Dik má no, megin elcsórták az egész közvagyont ezek a férgek! Hogy a jó édes annyukba menjenek!"; ami magyarul annyit tesz: "Az ország rendszerváltás utáni virágba borulása.") Rondás száz tündöklő tájat megénekel és elsirat. S bár nincsend akkora művész, mint pedbutasbéli nagy elődei, mintegy villámfény által megvilágítván feltárulandanak az akkori idők és helyek, különös tekintettel az elprivatizált, döglött gyárakra, a nyomornegyedekre, a második világháborús romokra, a hajléktalanszállásokra, a koldusok ezreire, a hatszorosan túlzsúfolt parkolókra, és a kutyagumival bővestelen bőven borított, gyermekmentesített és bélféregbarát parkokra.
Pedbutas veszése |
| Ó, fatornyos falu, Töskőhere! |
| Hét király szobra díszíti tered, |
| Touristák fényképeznek tégedet, |
| Meletted fasor, csalitos Rosált-Vige! |
| Rétesleng, végre új nevet kaptál, |
| Viseld egészséggel, üde zöld táj! |
| Ural téged Neptun, így egyet se bánj, |
| Gerle- és csókadal zeng be most tégedet. |
| Hatalmas vér-ér, szürke Túrgőnyak, |
| Haránt-tsíkolt az, csak mint egy izom, |
| Minden tsíkban végig emberek mozognak |
| Mindenféle szín- s méretű dobozban. |
| Cáralykiut, hol sokat jártam én, |
| Hosszú bizony, hosszú, sokórányi járás. |
| Elleni irányban ott van Cuciváta, |
| Nagy tömeg, bazárok, no meg sorbanállás. |
| Zöld Nadu folyó, hömpöllyögsz szélessen, |
| Hét híd ível át mély víz-testeden. |
| Tégedet dicsér horgász és hajós |
| - majd, ha nem leszel annyira olajos. |
| Százhárog, éke bal Nadupartnak, |
| Itt irányítják kies Pedbutast. |
| Groteszk tornyok tetején újbarokk cirádák, |
| Emberid fejei - mind üres faládák. |
| Hevgyár, emlék régi hajdanvolt korokból, |
| Sok-sok leborulás illeti lábodat, |
| Sok-sok csók illeti domború tomporod, |
| Fáklyáknak fényében úszik lenn mély beled. |
| Lepelciha, hol sárguló narancs mellett fonnyad a rohadt karalábé, |
| Tolong a tömeg, úgy ömlik be mint disznók elé a málé. |
| Ó, szentséges őskor, ókor! Téged hogyha látlak, |
| Kalapáccsal zúznám szét az üvegpalotákat! |
| Körrét, hol a sárga szekerek fonalak mentén járnak, |
| De gyakran állnak inkább. A helyzet igen fura: |
| Gyalog jár a nép, míg repülőn utaztatja |
| Keletre cafkáját a város magas ura. |
| Messzi vagy Ólzug, ódon tartomány! |
| Adj hírt: Füstbe, porba nem fulladtál? |
| Söpörnek-e ottan? Adj hírt, hogy |
| "Spachni ra hachnit racni männyi hapshi biirt?" |
| Gyeshas, hová lépni sem szabad |
| Engedély nélkül, egy szó illik rád: |
| Sziget vagy te, utolsó mentsvár, |
| Csodálat a te boldog arád. |
| Baromdózs, végletes, dögletes fekély, |
| Azzá tett szememben ama kéj: |
| A pénzszámlálásé, a palotáké, |
| A corruptiójé, ezé a ráké. |
| Nerma-talp, hol bársony között izzik a néma gyűlölet: |
| "Kérem tisztelettel az úr nyelvét kitépni." |
| Ezer szék, mind villamos, ezer elme, mind rosszra tör, |
| Ezer dollár, mind rablott, ezer vezér, mind önjelölt. |
| Nem démonszák |
| Nem démonszák, mit tartok kezembe, |
| Egyszerű szatyor az, mit tartok kezembe. |
| A gyengébbek kedvéért megismétlem: szatyor. |
| Nem viszek én semmit abban az szatyorban, |
| Csak viszek, csak viszek pár üveg bort abban. |
| Nem szándékom, hogy vendégségbe hívjalak. |
| Kezem meg-megremeg, ha nem iszom meg őket. |
| Belem összefacsarodik, szájam lángot vet, agyam elsötétül, |
| Ha nem iszom meg őket. |
| Nem vagyok én antialkoholista. |
| Nem vagyok én antialkoholista. |
| Kárásnoky Zsiszturka |
| (hálapénzellenes költemény) |
| Agykent nép. |
| Tartják markukat: ide a dohánnyal! |
| Az Orvosi Ellátás, mint minden szolgáltatás, |
| Mint minden, ami a közgyógyellátáshoz kapcsolódik, |
| Egyetlen percig ingyenes: |
| Egyetlen röpke, sosemvolt pillanatig: |
| Míg egészséges vagy, és aztán |
| Vagyonokat kell érte fizetned. |
| Agykent nép. |
| Rázzák, csak rázzák, tartják a markukat. |
| Ha a pillanat egyik, rejtett felében |
| Oda nem adjuk azt az ötezrest, |
| A pillanat további felében, hetekig |
| A főorvos ránk se néz, és éhen döglünk az ágyban. |
| "Altatást is kérek" - így szól a heteske. |
| "Késik a gyógyszerom" - tesz panaszt hármaska. |
| "Hol van az ebédem" - ordítja ketteske. |
| "Már megint tarhonya" - köp egyet hatoska. |
| Agykent nép. |
| Ha a pénz nem zizeg: nincsen szolgáltatás! |
| És ki emel szót? Ki tűri ezt tovább? |
| Borzasztó kevesen, szinte nincs oly ember! |
| És ha van, hiába szónokol, és int, |
| Mint baromra, rá mindenki úgy tekint. |
| Agykent nép. |
| Fizesd meg őket jól, vagy várd a feltámadást! |
| A lovak fogzása. |
| A szamár dícséri az abrakot: |
| I-iáá, fnüssz-fnüssz-fnüssz, mrrmgllll! |
| I-iáá azt jelenti: harapok egy pofára valót, |
| Ha nem jó, majd visszapököm rád, Uram! |
| Fnüssz-fnüssz-fnüssz azt jelenti: |
| Ki sem látszom térdig a szamárganéból, Uram! |
| Mrrmgllll azt jelenti: |
| Szamárságokat tud ez a Weöres Sándor összeírni, Uram! |